Bringakonyha Budapest

A Bringakonyha első Szimplakertben készült kerékpárja megérkezett Győrbe.

Az adományozás történetét a győri összekötőnktől és szervezőnktől, tiszteletbeli Bringakonyhástól olvashatjátok, aki az alábbi levelet írta:

Szia, Orsi!

Bocsánat, hogy kicsit késve, de talán nem túl későn írok…

Előzményként annyit hadd mondjak el, hogy én cirka húsz éve hosszú ideig dolgoztam Győrben, mint bicikliszerelő, és akkor aktívan bringáztam is. Utána más volt az utam, és ritkán bicikliztem, egész addig, amíg a közelmúltban nem kaptam egy régi outit, amit rendbetettem, és azóta újra él a bringás szerelem… Ennek egyenes következményeként találtam meg a CM oldalát, és kellemes meglepetés volt az ottani hangulat-hangvétel, a barátságos alap-attitűd. Mivel a győri megyei napilapot is a neten olvasom, itt találtam meg annak idején Anita olvasói levelét a kolléganőjéről, aki végül is a bicajt kapta. Először csak az ottani levélre reagálva tettem egy felajánlást, hogy az új bringa árát összedobhatnák a Kisalföld Online máskor oly aktív kommentelői, de szégyen-gyalázat, azok, akik más cikkeknél tucatszám dobják az okosságokat a cikk után, most valahogy csendben maradtak… Ekkor linkeltem át a levelet a CM-ra, és innen már szerintem Te is tudod, mi történt. Őszintén szólva nem igazán reméltem ötleteknél konkrétabb eredményt a felvetéstől, erre döbbenet gyorsan jött jazzpeta válasza, hogy Veled megbeszélve egy adománybringát adtok a hölgynek…

Nos, aki a biciklit kapta, és a mellékelt képen büszkén áll mellette, Domjánné Éva győri anyuka. Őszintén szólva, én vele személyesen nem találkoztam – szigorúan szubjektív meglátás, de azt hiszem, szégyelli jelenlegi helyzetét. Ahogy a barátnője, Anita elmondta, amikor a kérő levél megszületett, még együtt dolgoztak a győri volt Házgyárban működő számtalan cég egyikénél. Éva elvált, ő maga is beteges, kisfia pedig, akit egyedül nevel, autista. Az ellopott kerékpár volt az egyetlen lehetősége arra, hogy kieső munkahelyére be tudjon járni, illetve egyáltalán mozdulni tudjanak, hiszen a tömegközlekedés Győrben sem olcsó. Amit én is csak később tudtam meg: amikor feb lehozta a bicajt, Éva már nem dolgozott a Házgyárban – sajnos, időközben felmondtak neki.
Ez volt az oka annak is, hogy nem a (volt) közös munkahelyükre tudtuk odavinni a bringát Bulcsúval, hanem Anitánál tettük le, és ő munka után tudta átadni a gépet Évának.

Éva jelenleg munkanélküli, illetve alkalmi munkákat tud vállalni, de remélem, hogy ez egyrészt átmeneti állapot számára, másrészt biztos vagyok benne, hogy az Általatok adományozott bringa nagyban megkönnyíti a mindennapjait, főleg egy olyan városban, mint Győr, ahol a bicikli az ideális közlekedési eszköz. (Illetve az volna, mert Győr városszerkezete, mérete és forgalma ezt tételezné fel, csak a biciklis infrastruktúrát sajnos itt is autósok tervezik… )
Szeretném figyelemmel kísérni a bringa és új tulajdonosa közös sorsát, már csak azért is, mert ígéretet tettem a bicaj szervizelésére, ha esetleg szükséges, és természetesen beszámolok róla, ha valami említésre érdemes történik.

Addig is szeretném megköszönni, amit egy teljesen ismeretlen emberért tettetek, mert jelenlegi helyzetében lehet, hogy éppen ez ad neki esélyt egy újrakezdésre, de akár így van, akár nem, Ti NAGYONNAGYOK vagytok, és nem csak emiatt a projekt miatt. Az egész BK-t, mint önszerveződő közösséget, és mint segítő erőt, tanítani kellene…
A magam részéről még egyszer nagyon köszönöm – Éva nevében is – amit tettetek.

Üdv:

Horváth Zsolt (Sceptic)

Köszönet azoknak, akik dolgoztak az adománybringán, Pec, Viki, Francee, Géza, Jujika, Feb, illetve Febnek és Vikinek a szállításért, Zsoltnak pedig az átadásért.

A Kossuth Rádió munkatársa riportot készített a Bringakonyháról. A riport a 180 perc című reggeli műsorban hangzott el.

Ha le szeretnéd tölteni a műsort, innen megteheted:

http://www.bringakonyha.hu/wp-content/uploads/2010/08/20100804-Bk1.mp3

Köszönet a vágásért Boros Zsuzsinak, a honlapra hegesztés lehetővé tételéért pedig Peet mesternek!